Csapatunk

Szabó Zsuzsanna

sportpszichológus

Munkám során nagyban támaszkodom több, mint 10 éves fal- és sziklamászói, valamint versenyzői tapasztalataimra.

A mászás során megélt intenzív élmények és érzések ébresztették fel bennem a vágyat a sport tudatos alkalmazására. Mostanra megtapasztalhattam, hogy a tudatos odafordulás, az optimális mértékű kihívásokat jelentő feladatok kiválasztása és az élmények keretezése mekkora jelentőséggel bír az egyéni fejlődés szempontjából. Célom, hogy mind kezdő, mind haladó szinten, megteremtsem a fejlődéshez szükséges legmegfelelőbb körülményeket, igazodva az egyén szükségleteihez, képességeihez, elakadásaihoz és céljaihoz.

Ekés-Boda Lídia

pszichológus, képzésben lévő pár-, és családterapeuta

Pszichológusként elsősorban gyerekekkel és családokkal dolgozom együtt és erősen meghatározza munkámat az élményterápiás, illetve a családterápiás szemlélet. Sziklán és teremben egyaránt rendszeresen mászom és napról napra tanulom ennek a sportnak a felszabadító és önismereti hatását. 2020 nyarán megszületett első kisfiam, így az anyaság addig ismeretlen kalandjait és kihívásait tapasztalhatom meg napról napra – és immár saját élményeket is szerzek a szülőség rögös útján, amik segítségemre vannak a családokkal való munkámban.

Az élménymászás során célom egy elfogadó, megtartó és biztonságot nyújtó légkör megteremtése, ahol a résztvevőknek lehetősége nyílik a mászás során feljövő érzések és megélt tapasztalatok szabad kifejezésére, feldolgozására és egymás tiszteletére.

Vámosi Edit

tanácsadó szakpszichológus

Mikor úgy döntöttem, hogy pszichológus leszek, tudtam, hogy gyerekekkel, serdülőkkel szeretnék foglalkozni. Engem olyan impulzusok értek ebben az életszakaszban, amik meghatározták azt, hogy ki vagyok ma. Ez lebegett a szemem előtt, mikor 2012-ben elvégeztem az egyetemet és az oktatásban kezdtem dolgozni intézmény pszichológusként. Mászni egyetemi éveim alatt kezdtem, majd kisebb kihagyás után lelkes visszatérője vagyok ennek a sportágnak. Izgalmas önismereti útnak tartom a fal-és sziklamászást, ami saját tapasztalataim szerint is intenzíven alakítja az egyén önreflexióját, szerteágazó készségeit, melyekkel eredményesebben tud boldogulni a világban. Ezért is szeretném megmutatni ezt a fejlődési lehetőséget az Élménymászáson keresztül!

Baintner Flóra

családi-, és közösségi mediátor, addiktológiai konzultáns

Családi-, és közösségi mediátorként és addiktológiai konzultánsként az elmúlt évek során sok tapasztalatot szereztem a kamaszokkal és családjaikkal való segítő munka terén. Leginkább a resztoratív (helyreállító) körmódszerek és a gamifikáció (játékosítás) hatnak a szemléletemre a munkám során. A sport tudatos beépítése az életembe 7 éve kezdődött a kerékpározással, nem sokkal később, szinte egy véletlen folytán találkoztam a mászással, ami szenvedéllyé vált, és ha a kerékpár megmutatta a fizikai korlátaimat, akkor a mászás a mentálisakat is. A segítői szakma és a mászás szeretete az Élménymászásban találkozott. A csapathoz 2020 őszén csatlakoztam és azóta célom, hogy azok a gyerekek, akikkel foglalkozunk, szintén átélhessék azokat a pozitív következményeket a fejlődésükben, amit a mászás és a terápiás környezet adhat nekik és amit én is megtapasztalhattam.

Imre Gábor

tapasztalati tréner

Egy csapatépítő program keretében (2004, Hollandia, Groningen, Bjoeks mászóterem) találkoztam a mászással először. Azóta az életem egyik központi eleme. Ennél frissebb élmény, amikor is 2016-ban megismerkedtem a tapasztalati tanulás fogalmával, eszközeivel és outdoor alkalmazhatóságával az Outward Bound Románia képzésén. Sorsfordító találkozás volt: otthagytam kutató biológus karrierem, és elvégeztem a Magyar Tapasztalati Tanulás Alapítvány által szervezett 1 éves  tapasztalati tréner és tanácsadó képzést. Jelenleg is az alapítvány munkatársaként, mint outdoor tapasztalati tréner tevékenykedek különböző önismereti programok megvalósításában. Nagy lehetőség, és inspiráló számomra, hogy az Élménymászás keretein belül, életem két fontos eleme összeér, és felhasználhatóvá válik önismeret mélyítésére, egyéni fejlesztésére. 

Dr. Vándor Anikó

aneszteziológus, pszichoterapeuta

Orvosként végeztem, jelenleg is dolgozom aneszteziológusként. A szomatikus orvoslás egyre inkább specializált, és azt éltem meg, hogy az emberekkel való kapcsolat nagyon háttérbe szorul. Ez a hiányérzet indított el a pszichoterápia irányába, melyből a képzést követően 2014-ben szakvizsgát tettem.

A szikla- és falmászással 25 éves korom körül kezdtem foglalkozni. Bár e sport/szabadidős tevékenység terén időnként több évet is kihagytam, mindig is a szívem csücske volt. A mászás számomra egy olyan élmény, ami kiemel a hétköznapi mókuskerékből, új perspektívába kerül minden. Egyszerre tartogat sikert és kudarcot, izgalmas és néha félelmetes, társas és mégis egyedül is kell boldogulni… nagyon összetett élményt nyújt, melyet felhasználva fejlődhetünk.

2021-ben csatlakoztam az Élménymászó csapathoz, így lehetőségem nyílt a mászás adta lehetőségek fejlesztő hatásait átadni másoknak is.

Simon Dóra

pszichológus hallgató

Amikor a pszichológia szakot választottam az egyetemen, azokkal a kérdésekkel indultam, hogy mi kellhet ahhoz, hogy egy gyerek önbecsülése fejlődjön; hogyan tudom visszajelezni, hogy ő jó és hibázhat, és ez akkor is így marad, ha valami éppen nem sikerül. Hogy van egy elfogadó közösség, ahol önmagát  adhatja és ez mindig oké, mert ő is oké – szerethető és fejlődésre képes.  2021 nyarán találkoztam először az Élménymászással belülről egy kihívásokkal teli táborban, majd szeptembertől csatlakoztam a csapathoz csoportvezetőként. 

A mászással 16 évesen találkoztam, és először inkább a hegymászás vonzott. Ezért végigjártam a tanfolyamok lépcsőit, majd végül mégis visszatértem a sziklamászáshoz, falmászáshoz. Nagy tanulás volt egy évig mászóteremben dolgozni, ahol beleláthattam abba, hogyan épül egy út, tisztulnak a fogások, kinek milyen módszerrel lehet megtanítani a biztosítás alapjait, legyen ő egy nagymama vagy a kiskamasz unokája, és hogyan értik meg az ezzel járó felelősséget és bizalmat vagy éppen ennek hiányát.

Az a célom, hogy a gyerekek, akikkel foglalkozunk, azt érezhessék, hogy szabad kapaszkodni felfelé, és szabad esni, és szabad megpihenni is. Szabad félni egy mászóúttól és örülni egy sikernek, és akkor lassan egyre több lesz a „képes vagyok erre”, „fel tudtam mászni”, mind a mászóteremben és azon kívül is.