Az ADHD jéghegy

„Egyszerűen képtelen egyedül tanulni! Minden egyes alkalom egy küzdelem és már előre görcsben van a gyomrom az estébe nyúló házi feladat írástól!” „Valamit mindig itthon hagy és sorra kapja a hiányos felszerelés miatt a rossz értékeléseket! Még felnőtt korában is én fogom bepakolni a táskáját??” „A tanító néni szerint nem bír megülni a fenekén az iskolában, este viszont egyszerűen órákig hánykolódik, nem tud elaludni. Reggel persze alig lehet kirobbantani az ágyból és már hisztivel indul a nap.”

Az ilyen és ehhez hasonló történetek mindennaposak számtalan család életében. A gyerek sokszor megkapja a „szeleburdi”, „neveletlen”, „lusta” jelzőket, és mintha direkt idegesítené viselkedésével a környezetét. Bár kétségkívül a nevelésnek, a családi élethelyzeteknek, a testi érésnek, az iskolai élményeknek meghatározó szerepük van a gyermek életében és okozhatnak átmeneti viselkedésváltozást, nagyon gyakran azonban a tünetek már kisgyermekkortól fennállnak és összefüggő mintázatot alkotnak több területen. Az iskolaérettség vizsgálata és az iskolába kerülés során az addig kevésbé látványos jellemzők felszínre kerülnek és felmerül az ADHD diagnózisának szükségessége.

Az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder – figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) egy olyan neurológiai eredetű zavar, mely az agy számos olyan területét érinti, melyek felelősek a tervezésért, a figyelem összpontosításáért, összefoglalóan a végrehajtó funkciókért. A tüneteket két fő terület szerint osztályozzuk: figyelemzavar, hiperaktivitás/impulzivitás. Eltérő lehet személyenként az ADHD megjelenése abból a szempontból, hogy a két terület közül melyik a domináns, vezető tünetcsoport. Míg az egyik ADHD-val diagnosztizált gyermek és környezete számára impulzivitása jelenti a legnagyobb kihívást, addig egy másik ADHD-s gyermeknek elsősorban figyelemzavarával kell megküzdenie a mindennapokban.

Akár megkapta a diagnózist az ADHD-s személy, akár nem, egészen kisgyermekkorától kezdve szembe kell néznie a környezet eltérő reakcióival és gyakran tájékozatlanságával a tünetek sokszínűségét és eredetét illetően.

Amikor egy 6 éves gyermeket megkésett beszédfejlődéssel diagnosztizálnak és megállapítják, hogy beszédfejlődése egy 3 éves szintjén van – bár a szülőknek nehéz ezt elfogadni-, a környezet általában megérti és nem várja el tőle az életkorának megfelelő szintet, mielőtt a gyermek képes lenne rá. Az ADHD esetén sajnos ez nem így van. Ahogyan szó volt róla, az ADHD a végrehajtó funkciókat is érinti, tehát a képességünket az önszabályozásra. Ilyen funkciók többek közt az impulzuskontroll, a hosszútávú tervezés, az életünk szervezése, a priorizálás és az érzelemszabályozás. Magában foglalja továbbá a társas érintkezés szabályozását és az iskolai tanulást is. Számos kutatás képalkotó eljárás segítségével bizonyította, hogy az ADHD-s gyermekekre az idegrendszer megkésett fejlődése jellemző, tehát nem a gyermek, vagy a szülő, netán a társadalom hibájáról beszélhetünk.

Tehát az előző analógiát követve egy gyermek életkora lehet 6 év, miközben önszabályozásának érettsége egy 3 évesének felel meg. Míg egyes helyzetekben „összeszedi” magát és elvárható módon viselkedik, addig a következő pillanatban mintha teljesen elfelejtette volna, amit idáig tudott, szétesik. A következetlenség az ADHD velejárója. Vannak érett és kisimult pillanatok, de egy ADHD-s gyermek számára végtelenül nehéz egy egész álló napon át összeszedettnek és kiszámíthatónak lennie, hiszen a végrehajtó rendszer fejlődése elmarad az életkorában elvárhatótól.

Az iskolába kerülést követően az ADHD-s gyermekek nagy részénél felüti a fejét valamilyen tanulási zavar, megnehezítve számukra az egyébként is problémás beilleszkedést és tanulmányi sikerességet.

Az ADHD olyan mint egy jéghegy. Az olyan látványos tünetek, mint a bomlasztó viselkedés, a feladatok befejezésének képtelensége elvonhatják a pedagógusok és a szülők figyelmét a felszín alatt megbújó nehézségekről és idegrendszeri jellegzetességekről. Megfelelő beavatkozás és segítségnyújtás hiányában a gyermek motivációja, önértékelése, tanulmányi előmenetele súlyos sérüléseket szenvedhet, megalapozva ezzel számos kudarcot az előtte állók évekre.

A jéghegy egészének, vagyis a végrehajtó funkció szerepének ismerete lényeges az ADHD gyerekeket nevelő szülők, pedagógusok és más szakemberek számára, hogy megtalálják azokat az eszközöket, amelyekkel segíthetnek az érintett gyermekeken.

Számos viselkedés mögött, ami szándékos rosszalkodásnak, nemtörődömségnek, flegmaságnak tűnik, olyan idegrendszeri jellegzetesség állhat, ami eltérő figyelmet és eszköztárat igényel a környezet részéről.

A következő infografikán az ADHD jellegezetes tünetei alatt megbújó és azoknak megágyazó jellemzőket olvashatjuk.